Az élet nagy szívás, főleg annak aki nem találja a helyét sehol. Az én életem is ilyen. A nevem Annabella Masen. Bár a családnevem már rég nem használtam. Lassan töltöm a 200-at, bár még mindig úgy nézzek ki mert egy tizenhat éves tini. Ez gyakran kiborít, de mit tehetnék félig vámpír vagyok ezért nem öregszem és elég nehezen tudnák meghalni is(legalábbis így tudom). Most éppen Londonban élek, de már éltem a világ összes részén, úgyhogy már semmi új sincs nekem. Hacsak az embereket nem veszem akik sokat változnak mint kinézetre mint pedig viselkedésre. De én ezt nem bánnom, az életben egy dolgot bánok n agyon amit a születésemkor tettem. Megöltem az anyámat. Bár nem tehetem róla, ilyen a természetem. A gyilkolás a lételemem. Eleinte mikor még gyerek voltam mindenkit megöltem aki az utamba került, majd egyszer mikor már olyan tíz éves lehettem találkoztam egy vámpír csapattal akikről kiderült hogy mind újszülöttek. Az élet itt változott meg teljesen. Engem is eleinte megakartak ölni, de nagyon nem ment nekik mert ahogy ők mondták „csoda gyerek” vagyok és mindig előre tudtam hogy mit akarnak velem csinálni és ez csak egy „csoda” volt. Másik az volt mikor az egyiküket egy villámmal sütöttem pirítósra. Innentől kezdve befogadtak és nem akartak annyira megölni. Bár ha újak jöttek akkor mindig megpróbálták, de ez engem nem érdekelt mert szerek harcolni és gyilkolni is. Abban a csoportban sok barátra nem tetem szert csak egy valakivel találtam meg a közös hangot. De vele is csak nagy ritkán mert nem volt egy beszédes társalgós alak. Testvéremként szerettem és talán ő is kedvel egy kicsit vagy ha már nagyon untattam, akkor elkezdet morogni és elrohant. Imádott menekülni, bár harcolni jobban szerettet. A vérében volt a harc, mivel ember korábban katona volt vagy valami nem tudom pontosan mert nem mondta meg és nem is hagyta hogy a fejéből bármit is kiolvassak az életéről. De egyvalamit nagyon is jól tudtam róla, az hogy cölibátusi életet élt és nem is hamar akarja ezt feladni. Kár pedig minden nő oda van tőle meg vissza. Szőke rövid haj, elég izmos felsőtest, tökéletes ízlés a divat terén(néha még én is megirigyeltem ez a képességét, de csak néha), és sármos arc. Minden nő álma. De Jasper soha egy nőre se nézet úgy mint nőre csak mint aznapi vacsi. Már őt se láttam jó pár éve. A magány már teljesen kiborít. Lassan keresnem kellene egy férj jelöltet vagy csak egy pasit. Azért remélem hogy csak az én életem alakult is borzalmasan.
Hamarosan költöznöm kell Londonból is mert egyre többen gyanakodnak és nem akarom, hogy bárki is megtudja a titkom. A következő hely ahová készülök nem éppen egy vidám hely, de talán most pont ez kell nekem, hogy ne szerelmes párokat lássak mindenhol, hanem eső és eső esővel. Ezért Forks a legjobb hely számomra.
A repülöm csak délután indul így még maradt pár órám, hogy mindent bepakoljak ami kellhet később. Habár teljesen mindegy mert úgyis új dolgokat veszek, mint mindig. Imádok vásárolni. Ruha, cipő, kiegészítő és ehhez hasonló dolgokból mindig rengeteg kell. A mottóm az, hogy ilyen dolgokból sosincs elég.
Elindultam a reptérre. Miután a gépem is felszállt, egy érzés fogott el ami az mondta, hogy ez az utazás mindent meg fog változtatni. Reménykedtem, hogy tényleg így lesz és végre újra változik az életem.
